Bejelentés



Magyar Páneurópa Unió
..valóság, felelősség, szolidaritás

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.






Európa Törésvonalai 2018. szeptember 29.

Az Európai Uniót létezése óta gyakorlatilag egyetlen kérdés osztja meg. Mégpedig az ún. bővítők és a mélyítők felfogása. Előbbiek a Kelet-közép európai országok, majd a balti államok, Románia, Szlovénia és Horvátország befogadásával látszólagos győzelmet arattak, míg utóbbiak látszólag vesztettek. Ezzel szemben a valóság: Románia és Horvátország ma sem tagja a schengeni övezetnek. Tehát csatlakozásuk a többiekével korántsem egyenértékű. Európa őslakosairól van szó, miközben afrikai, Közel-keleti és ázsiai migránsok milliói bármiféle papírok nélkül juthatnak a kontinensre. Ez tehát a mélyítők kudarca. A két fél közt az ellentétek az utóbbi három évben minden korábbinál kiélezettebbé váltak. A mélyítők az integrációt már-már birodalmi szinte óhajtják emelni. A politikai küzdelmet jogi síkra terelik, miközben nincs rá felhatalmazásuk. A lisszaboni és a dublini szerződés sem az Európai Tanácsnak, sem az EU Parlamentnek nem teszi lehetővé, hogy ún. lopakodó jogkiterjesztéssel megkerülje, mi több, semmibe vegye a tagállamok alkotmányait és a demokratikusan választott kormányok kompetenciáját. Továbbá szembe megy az EU egyik legnagyobb vívmányával, a szubszidiaritással, vagyis a döntéseknek a polgárokhoz legközelebb viteléhez. A mélyítők egyik legutóbbi ötlete, a „kétsebességes Európa”, vagy az ún. „mag-Európa” saját koncepciójukkal is ellentétes, hiszen a földrészt ismét kettéosztaná, ezúttal nem csak a Nyugatra és a Keletre, hanem az euroövezetre és kívül maradókra. A mélyítők árkot ásnak az északi és déli tagállamok között is, utóbbiak súlyos pénzügyi deficitjére, gazdaságuk gyengülésére és növekvő vagy stagnáló munkanélküliségükre hivatkozva. Színtiszta ellentmondás, hiszen pl. Spanyolországban és Görögországban a 30 éven aluliak foglalkozás nélkülisége megközelíti a 30 (!) százalékot. A migráció munkaerő-hiányra hivatkozó ösztönzése tehát egyszerre hamis és veszélyes állítás. Ráadásul fokozza a demográciai apályt, a kontinens elöregedését és a szociális kiadások megkurtítását, egyben soha nem látott mértékben növeli a biztonsági kiadásokat. Végül az integrációt „mélyíteni” szándékozók legújabb terve, az ellenőrizetlen migrációval szembeszegülő országok pénzügyi zsarolása, vagyis kohéziós alapjaik csökkentése az ellentéteket a végletekig fokozza. Egyelőre csupán Magyarországról és Lengyelországról, illetve a „renitens” visegrádi négyekről van szó, de így járhatnak más Kelet-közép-európai országok is. Mindez a Brexittel és a kilépési tárgyalások szánalmas huzavonájával súlyosbítva az EU teljes tanácstalanságát tükrözi. Migránsokkal zsúfolt hajók, kvóták szerinti elosztás, a Frontex nevű úniós határőr szervezet bővítése a saját felségterületét megvédeni képes tagállamok szuverenitásának semmibevételével: ez már valódi birodalmi gondolkodásra vall. Európának ma nincs érvényes filozófiája, legalább alapszinten, amit a kétezer éves keresztény eszme, ha küzdelmek árán is, de megvalósított. A migráció kapcsán azok hivatkoznak a jézusi felebaráti szeretetre, akik ateista liberálisok, kommunisták, anarchisták, s még ki tudja, hányféle levitézlett ideológia képviselői. Az EU parlamentben törmelék pártocskák hangadói szónokolnak, magukhoz édesgetve névleges kereszténydemokratákat is. Ami a meg-megújuló birodalmi törekvéseket illeti: néhány politikus, köztük Emmanuel Macron, Angela Merkel, a luxemburgi Jean Asselborn és mások képtelenek a történelemből okulni. Róma bukása óta szétesett a Német-római birodalom, II. Vilmos császár második, majd Hitler harmadik birodalma, a Szovjetunió és az összetákolt Jugoszlávia, ráadásul mindegyik véres háborúk során. Hiába testvérnép, Csehország és Szlovákia útjai elváltak. Ukrajnában szabályos polgárháború zajlik. A skótok, angolok, írek, spanyolok és katalánok nem jutottak idáig, de az ellentétek egyre súlyosbodnak. A kapcsolat a délszlávok közt sem felhőtlen, még az EU-tag Horvátország és Szlovénia között sem. Összefoglalva: kontinensünk ma olyannyira megosztott, hogy az Európai Egyesült Államok, közös hadsereg, külügyek, bankstruktúra, ügyészség nemhogy rövid, középtávon is lázálomnak minősíthető. Egyszerűen azért, mert figyelmen kívül hagyja a nemzetek jelentős gazdasági, kulturális, nyelvi, és egyéb különbségeit, más szóval a szerves történelmi fejlődés hosszú távú perspektíváját. Márpedig a históriát nem lehet sürgetni. Aki megpróbálták – a birodalomépítők –, pusztító háborúkba sodorták saját népüket és más népeket is. Röviden: jobb kivárni, míg a politikai szándékok, majd a polgárok törekvései és intézmények összeérnek, végül megvalósulnak. Mindez pár éven, de talán még egy évszázadon belül sem várható. Nemzeti önállóságát, illetve annak alapvető attribútumát egyelőre senki sem óhajtja feladni. Más kérdés, hogy az euro nyertese, Németország és a nagyhatalmi ábrándokat kergető Franciaország mit akar. Mindenesetre az USA-val kirobbanni látszó vámháború, az iráni kérdés eltérő megítélése, az Oroszország elleni szankciók, a kínai terjeszkedés és sok más törekvéseiknek nem igazán kedvez. Ma nem csak Európa instabil. Nagy országok kormányai ingadoznak, köztük Németország és Franciaország, a svéd patthelyzetről nem is beszélve. A németek óriási presztízse és hagyományosan szilárd politikai berendezkedése repedezik. A pártstuktúra Ausztriában és Olaszországban is gyökeresen átalakult. Mindezek nem az európai egység irányába mutatnak, sokkal inkább arra, hogy a megosztottság mélyül. Magyarország és egyik erős civil szervezete, a Magyar Páneurópa Unió a nemzetek lehető legszorosabb együttműködésében érdekelt. A szó politikai, gazdasági és kulturális értelmében egyaránt. Mind az integráció mélyítése, mind az EU bővítése jó cél, feltéve, hogy a megvalósítás a tagállamok egyetértésével, lépésről-lépésre halad. Bár vágyálom, jó lenne, ha a folyamatot kimódoltan gerjesztett viták, egyéni ambíciók, címkézés (szélsőjobb, populista, stb.) és a nemzetközi színpadon belpolitikai célú, hazai választórétegeknek szánt pojáca-stílusú üzenetek nem hátráltatnák. A pár éve felszínre került migráció-vita végletesen kiéleződött. Valódi, súlyos probléma, de annak eltagadása, szétterítése és politikai bunkósbotként forgatása veszedelmesebb, mint maga az újkori népvándorlás. A nyakló nélküli beözönlésen talán még úrrá lehetünk, de következményei a földrészt hosszú évekig – ha nem évtizedekig – sújtják, mind gazdasági, mind szellemi-erkölcsi értelemben. Érzéketlenséggel legkevésbé Magyarország vádolható. A jugoszláviai polgárháború során több tízezer menekültet fogadtunk be, korábban Romániából, ma Ukrajnából és más országokból. Határaink minden legálisan érkező, dolgozni akaró és arra képes bevándorló előtt előtt nyitva állnak, beleértve 70-80.000 kínait. Annak ellenére, hogy a legalább félmilliós magyar cigányság egy részének ma sincs munkája, noha a munkanélküliségi rátánk pár év alatt 4.5 százalékra csökkent. „Észszerűtlen minden ajtót megnyitni a bevándorlók előtt” – mondta a Baltikumból visszatérő Ferenc pápa. „Be lehet fogadni a migránsokat a lehetőségekhez mérten… de nem tömegesen, mivel az nem lehetséges” – tette hozzá. Megállapítását Európa kereszténydemokrata pártjai legalább fontolóra vehetnék. A magyar kormány, és mi, a Magyar Páneurópa Unió tagjai hosszú évek óta ezt tesszük. Egyben reméljük, hogy az Európai Unió követni fogja alapító atyái: Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi, Robert Schumann és Jean Monnet céljait: a kontinens népeinek összebékítését és az egységes gazdasági térség létrehozását. Addig is a Nemzetközi Páneurópa Unió örökös tiszteletbeli elnöke, Habsburg Ottó elhíresült mondását tartjuk szem előtt: „A nemzetek határok nélküli Európáját akarom.” Az elnökség felkérésére írta W.- Nemessuri Zoltán

2016. június 7

100 éves a Miskolc-diósgyőri Kertbarát Mozgalom

Jeles napra, évfordulóra emlékezik ma - a város ünnep keretében – Miskolc, és a magyar kertbarát mozgalom.

100 évvel ezelőtt 1916 április 2.-án Dr. Daniel Gottlieb Moris Schreber lipcsei orvosprofesszor által megalakított gyógyító munkás-kiskertek tapasztalatai alapján a Diósgyőri Vasgyár vezetői és legjobb dolgozói megalakították a „Diósgyőr-Vasgyári Közhasznú Kiskert Egyesületet. Az alakuló ülésről a Diósgyőri Újság 1916 április 8.-i száma vezércikkben tudósított. Az Egyesület, mint civil szervezet munkája, szervezettsége, eredményei és közösségi értékeinek kisugárzása révén számos település vette át módszereiket, tapasztalataikat.

E jeles születésnapra készülve – az emlékek után kutatva- felelevenednek a kertbarát mozgalmat szolgáló nagyságok: Buday József főgimnáziumi tanár, pomológus, a nagymiskolci kertkultúra megteremtője, apostola, Somogyi Imre a „kert-magyarország” szerzője és országjáró prófétája, Dr Árokszállási Zoltán gimnáziumi tanár a sokoldalú biológus, Dózsa Molnár Dániel református lelkipásztor a diósgyőri csemege szőlő termelés reformere, Dr. Adorján Imre igazgató főorvos a miskolc-diósgyőri kertszövetkezetek megálmodója, Szabó András ültetvénytervező önzetlen szakmai segítsége, Szolnoki Jenő agrármérnök, Kerbolt Gyula kertészmérnök, Dr. Bálint György kertészmérnök, Csépányi Sándor középiskolai tanár a jogutód diósgyőri Kocsis Pál kertbarát kör elnöke - a kertbarát mozgalom igazi lámpásai, Dr. Tomcsányi Pál, Dr. Csepregi Pál, Dr. Gyúró Ferenc egyetemi tanárok sokoldalú, életszerű tanításai – mely nagyságok előtt fejet hajtva tisztelgünk a miskolc - diósgyőri kertbarát mozgalom alapítói és tagjai értékekben gazdag munkája előtt. Útmutatásaik, tanításaik nyomán sok ezer követőre tettek szert, olyan kertbarátokra,mint pl. Varga István bányász a perecesi „himalája” meghódítója aki meredek partú gyümölcsösében egyetlen fát sem vágott ki, hanem átoltotta azokat, Iklódi István BÁÉV raktár vezető a fás és zöld oltások nagymestere, Pálinkás Ferenc gazdálkodó aki tanyát vásárolt a Bodó tetőn és fóliás kertészkedést valósított meg, Szappanos István kőműves szobafestő, aki gyümölcsöst és pihenőkertet varázsolt a gazos, parlag terület helyébe, Garai János vendéglátós, aki több fajtából álló korszerű gyümölcsöst és hűtőtárolót épített a parlag helyére, Csatári Ernő a gondolkodó, kísérletező és elért eredményeit rendszeresen publikáló pingyomi biokertész, Dr. Kovács Miklós jogász a miskolci „Gül Baba” akinek kőporosi kertjében 1100 fajta rózsa szórja illatát, és még sok-sok értékes kertbarát, akik szorgalmukkal, munkaszeretetükkel és egymás iránti figyelmességükkel kivívták a város lakóinak megbecsülését, váltak jó szomszéddá, baráttá, kulturált termelővé, városunk környezetét, tájképi értékeit óvó polgárokká. E jeles mozgalom képviselői család és városellátó szerepkörén túl fontos szerepet töltenek be a város zöldövezetének fejlesztésében, az öngyógyító, szervezetregeneráló, esztétikus, idegenforgalmi értékű kertek kialakításában, a táj kultúrállapotának fenntartásában, az emberi kapcsolatok ápolásában és az emberi hasznosság megfogalmazásában. Hiszen e jeles civil szervezetben praktikus tanácsokat ad egymásnak kohász és orvos, bíró, mérnök, közgazdász, pedagógus, vállalkozó és szakmunkás egyaránt. Együtt örülnek sikereiknek, tökéletesítik termelési kultúrájukat és saját példájukon keresztül adják át tapasztalataikat, a kertről mint zöld szanatóriumról, a föld szeretetéről, a parlag és eróziós területek meghódításairól, a kert hasznosságáról, magas hozzáadott értékű zöldség-gyümölcs termékeik városellátásban való megjelenéséről. E pan europa elven működő jeles civil szervezetben a képesítések, a felkészültségek, a korkülönbségek nem elválasztó, hanem összekötő kapoccsá, és a közösségben - erős szellemi tőkévé váltak. Ezek az értékek fontos alapkövei Miskolc jelenének és további fejlődésének. Szolgálja ez a centenárium a kertbarát mozgalom megbecsülését és további szélesítését, mely fejlődéshez a magyar páneurópa unió miskolci szervezete továbbra is tevőlegesen járul hozzá. Szívből ajánlom példájukat mindazoknak, akik fontosnak tartják a civil szervezetek értékeit, akik szeretik a kert nyújtotta esztétikumot, a virágzó fák pompáját, a kerti virágok színárnyalatainak rejtelmes világát, a jó bor ízét, a természetet, a szabadságot, a jó levegőt, s akik a kertbarát mozgalom és a civil szervezetek sokoldalú kérdéseivel foglalkoznak.

Dr. Csepregi Csaba

a Magyar Páneuropa Unió országos elnökség tagja.

 


 

Orbán Viktor előadása a „Remény és keresztyéni válasz a válságra" című katolikus konferencián

2012. november 17. Madrid

 

translations

Tisztelt Kongresszus! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!

 

Először is hadd mondjam el, hogy én tartozom köszönettel, és nem Önök nekem azért, hogy itt lehetek. És barátomnak is köszönöm, hogy legutolsó találkozásunkkor kivette belőlem az ígéretet, hogy novemberben mindenképpen itt leszek Önökkel Madridban. Sok szépet és jót mondott rólam a megnyitó előadás, bevezetés. Az ember egy kicsit kínosan érzi magát, amikor nyilvánosan dicsérgetik, miközben persze titokban kicsit jól is esik neki. Az amerikaiak a szokásos nyegleségükkel ki is dolgoztak erre a helyzetre egy formulát, amit most elmondok, ami úgy hangzik, hogyha a szüleim itt lettek volna, akkor az apám büszke lett volna, édesanyám pedig mindent szó szerint elhitt volna. Nos, hát így állunk a dicsérettel.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Először is engedjék meg, hogy mindenekelőtt, mintegy túltekintve ezen a konferencián, átadjam Önöknek a magyarok üdvözletét. Annak az országnak az üdvözletét, amely - ez a mai napon különösen aktuális - Szent Erzsébetet adta Európának. Köszönöm a ma reggeli szentmisét celebráló egyházi vezetőnek, hogy kedves gesztusként Magyarországról és Szent Erzsébetről beszélt a szentleckében. Nos, én ebből az országból érkeztem. Hogy egy kicsit szekuláris is legyek, Szent Erzsébeten túl persze Puskás Ferencet és Kubala Lászlót is mi adtuk az európai kultúrának, akik Spanyolországot második hazájuknak tekintették, és akiket a spanyol nép is saját fiaiként szeretett.

 

Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Mi, magyarok értjük a spanyolok mai fájdalmát, értjük a spanyol kormány verejtékes küzdelmét, amit az örökölt nehéz gazdasági helyzet ellen folytat. Értjük a spanyol emberek csalódottságát, dühét és türelmetlenségét. Nekünk, magyaroknak is volt és van benne részünk. Ezért mi együtt érzünk Önökkel, és szolidárisak vagyunk Spanyolországgal.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

A spanyol a magyarhoz hasonló módon szabadságszerető nép, amely büszkén tekint a saját történelmére, és nem engedi, hogy azt a munkát, amellyel nagyszülei újjáépítették a polgárháborúban lerombolt hazájukat, most mindenfajta bürokraták és a pénzügyi spekulánsok kockára tegyék. Demonstrációk és sztrájkok sora jelzi szerte az európai kontinensen, hogy az emberek mindenhol választ keresnek arra a kérdésre, hogy miként törhetett össze az az álom, amelyet mindannyiunk számára a közös Európa jelentett. Hogyan veszítette el Európa a versenyképességét? Hogyan adósodott el a feje búbjáig? Miért nem alkalmazkodott időben a változó, megváltozott világhoz tervszerűen és megrázkódtatások nélkül? Miért egyszerre szakad most ránk minden baj összezúzva családok millióinak életszínvonalát és életformáját? Ezek nehéz kérdések. Egy dolgot biztosan tudok Önöknek mondani a bevezető gondolatokhoz kapcsolódva. Magam is úgy gondolom, hogy ez nem egy egyszerű konjunkturális válság. Nem arról van szó, hogy a korábbi konjunktúra helyett most dekonjunktúra van az európai gazdaságban; ez egy másik dolog. Én úgy gondolom, hogy szembe kell néznünk a valósággal, nem érdemes áltatnunk magunkat. A világban egy olyan erőátrendeződés zajlik, amely lehetetlenné teszi, hogy a válság utáni világ - benne Európa és az európai élet - olyan legyen, mint a válság előtt volt. Sohasem lesz többé az életünk olyan, mint amilyen a válság előtt volt. Ezért a politikában - mi, magyarok legalábbis úgy látjuk -, hogy a reformok vagy a strukturális reformok nem elégségesek. Mi Magyarországon úgy fogalmazunk, hogy a mi hazánknak, Magyarországnak a teljes megújítására van szükségünk, minden dimenzióban: szellemi, erkölcsi, lelki, gazdasági, szociális dimenzióban teljes megújításra és ezért radikális átszervezésre. Ez sosem könnyű és sohasem kényelmes.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Mit várhatnak Önök tőlem a mai konferencián? Először tisztázzuk, hogy mit nem várhatnak tőlem. Nem vagyok pap, se vallási vezető. Nem vagyok filozófus és tudós sem, ezért teológiai, filozófiai és tudományos megközelítést nem várhatnak tőlem. Ahogy az angol mondja, én egy „doer" vagyok. Egy, a politikát hivatásának érző ember, aki most éppen miniszterelnök, és csinálja a dolgokat. Annyit hadd mondjak magamról, hogy én egy kis faluból származó, plebejus származású ember vagyok, aki jogi egyetemet végzett, majd koptatta Oxford padjait is. Részt vettem a kommunizmus és a Szovjetunió elleni illegális politikai harcban, ifjúsági mozgalmakat szerveztem, majd pártot alapítottam, és bevertem a magam szögét a kommunizmus koporsójába - azt az egyet, ami az én dolgom volt. 26 évesen parlamenti képviselő lettem, 35 évesen pedig miniszterelnök. négy év kormányzás után ellenzékbe szorultam, és nyolc év múlva 2010-ben kétharmados többséggel visszatértem. Az 52 %-os szavazati arány a parlamenti székek kétharmadát jelenti a választási rendszer miatt. Amit tehát itt Önöknek majd elmondok, az tapasztalatra, a közép-európai és az európai politikában gyűjtött tapasztalatra épül. Mondandóm fedezete nem elméleti érvelés, bár kedvelem az agytornákat, hanem gyakorlatias tudás, tapasztalat és személyes átélés. 30 év politikai munkájának a tapasztalata. 30 év, amelyet a politikai színpad deszkáin töltöttem el, amelyek köztudottan gyalulatlan deszkák, és ezért mélyen felsebzik az ember lábát.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

A keresztény hagyomány iránt elkötelezett embereket, laikusokat, klerikusokat, katolikusokat és protestánsokat egyaránt összekapcsolja egy közös érzés. Ez az őrálló felelőssége. Ezékiel próféta könyvében olvassuk, hogyha az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, akkor Isten tőle kéri számon az elveszett emberi életeket. Az én fölfogásom szerint Isten ilyen őrállókká rendelte az egyházi és a világi vezetőket, vagyis a politikusokat is. Ezért felelősségünk tudatában ki kell mondanunk, hogy az Európában zajló pénzügyi és gazdasági válság nem valamiféle véletlenszerű esemény, amelyet néhány ügyes technokrata majd korrigálni tud. Az Európában zajló válság egy olyan hanyatlás következménye, ami már hosszú ideje jelen van a kontinensen. Úgy érzem, kell mondanunk, hogy ma Európában az emberi együttélés olyan formái, alakzatai váltak megkérdőjelezhetővé, mint a nemzet és a család. A gazdasági életben hasonló módon bizonytalanná vált a munka és a hitel eredeti értelme. Mindez annak köszönhető, hogy ezek a fontos dolgok - munka, hitel, család, nemzet - eloldódtak attól az erkölcsi alaptól, amelyet a kereszténység biztosított a számukra, és ezért az elmúlt évtizedekben elvesztették a súlyukat és értéküket. Nem tudom, mikor kezdődött ez a folyamat, a történészek talán tudják, de én azt látom, hogy mára kialakult az a helyzet Európában, hogy Európa - a politikában mindenképpen - szégyellni kezdte gyökereit. Ezért van az, hogy az európai új alapdokumentumban nem szerepel a keresztény gyökerekre való hivatkozás. Nem kifelejtették, hanem egy nagy európai vitában azok kerültek többségbe, akik azt mondták, hogy ez nem szerepelhet. Schuman, az európai gondolat egyik atyja még azt mondta, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Ma pedig oda jutottunk, hogy az európai politikusok többsége azon dolgozik, mindent megtesz azért, hogy a kereszténységet az emberek privát életébe, a templomokba és a történelemkönyvekbe száműzze.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Ha egy iszlám ország szégyellni kezdené magát a Korán tanításai miatt, méltán kivívná a többi iszlám ország haragját. Ha Indiában valaki vitatni kezdené a hinduizmus alapjait, vagy Kínában a buddhizmus alapelveit, akkor nagyon gyorsan értetlenség venné körül. Európában ezzel szemben nap mint nap azzal találkozom, hogy inkább azokat fogadja értetlenség, akik a kereszténység értékrendje szerint akarnak gondolkodni és cselekedni a politikai és társadalmi életben. A válságról szólva én a modern világban azt tapasztalom, hogy a válság idején, tehát ma minden sikeres - merthogy vannak sikeres nemzetgazdaságok is, még ha Európán kívül is - nemzetgazdaságban létezik spirituális felhajtóerő. A latin-amerikai országokban a katolicizmus, Indiában a nyugalomra intő hinduizmus, Kínában pedig a munka megbecsülésére épülő buddhizmus. A kapitalizmus Európában szintén spirituális alapoknak köszönhette megszületését. Kereszténység nélkül nem jöhetett volna létre. Ma azonban már gyakran megmosolyogják, ha valaki hivatásként és nemcsak pénzszerzésként tekint a saját foglalkozására, ha nem kihasználni, hanem megőrizni akarja a teremtett világ rendjét, és megmosolyogják, ha azt mondja, Istentől kapott felelősséget érez azokért a közösségekért, melyeknek részét képezi. A közösségi élet hagyományos formáira, a nemzetre, a gyülekezetekre, a családra a szekularizálódott Európa már szkeptikusan tekint, mintha a múltból visszamaradt lomok lennének, és egyszerűen nem törődik Európa azzal a jelenséggel, hogy nagyon sokan, sokmilliónyian nem tudják már valódi mélységükben megélni az emberi kapcsolataikat. Európa népessége eközben folyamatosan csökken, mert a családot folyamatosan támadják, és gyermekvállalást sokan úgy fogják fel, mint ami gátolja az önmegvalósítást. A stabil elköteleződésen alapuló családi közösségek visszaszorulása általános tendencia Európában. Ez a jelenség Magyarországon, az én hazámban nyomasztó módon van jelen. Nálunk, Magyarországon a házasságon kívül született gyermekek aránya 42 százalék, és az első gyermeküket vállaló nőknek az életkora 30 év, nem hamarabb, csak 30 éves koruk után vállalnak gyermeket. Európában Magyarország azok közé az országok tartozik, ahol a legkisebb a gyermekvállalási kedv - Szent Erzsébet országáról beszélünk -, és ez csak részben vezethető vissza a válság következtében kialakult egzisztenciális problémákra. Mélyebb bajoktól is szenved a mi népünk.

 

Tisztelt Kongresszus!

 

Az egyházi közösségeknek a kommunizmus idején rendkívüli próbatételeket kellett kiállniuk Magyarországon. A diktatúra először nyíltan, utána ravaszul egyházüldöző politikát folytatott, amellyel meg akarta szüntetni a magyar emberek kapcsolódását a saját egyházaikhoz. Azonban a magyar emberek saját felekezeteik iránti elkötelezettségét nem tudta megszüntetni, de föl tudta lazítani. A felnőtt lakosság Magyarországon 95 %-ban azt mondja magáról - a legutóbbi népszámlálási adatokat idézem most: -, 95 %-a, hogy valamelyik felekezethez tartozik, de heti rendszerességgel templomba csak 14 % jár. Arra a kérdésre, hogy vallásos-e, nagyon sokan mondják, hogy igen, de ha megkérdezzük, hogy ez mit jelent, akkor világosan kitűnik a népszámlálásból, hogy a többség azt mondja, hogy vallásos a maga módján, és csak kevesen mondják azt, hogy vallásos az egyház tanítása szerint. Ezek nagyon izgalmas, és egyúttal figyelmeztető jelzések.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Végül is azt kell, hogy mondjam, hogy a keresztény gyökereiről lemondó és fokozatosan elöregedő Európa és benne Magyarország hasonlatossá vált ahhoz az emberhez, aki a keresztény tanításban jól ismert történet szerint homokra építette a házát. Jött az áradat, beleütközött ebbe az épületbe, és az épület most az összeomlás szélére került. Ezt az áradatot Európa csak részben idézte elő, de Európa saját magának köszönheti, hogy alig volt képes ellenállni az áradatnak, és a problémák mögött a gyengeség, az európai gyengeség mögött éppen azok a dolgok húzódnak meg: a család a közösségek, a nemzet válsága, amelyek a kapitalizmus korai szakaszában még sikeressé tettek bennünket. Európát erőssé, világszinten dominánssá tették éppen azért, mert akkor még egy keresztény erkölcsi rendszerbe illeszkedtek: az üzlet is, a gazdaság is, a család is, a nemzet is. Egy kérdést szeretnék csak itt kiemelni, hogy bemutassam, hogy miről beszélek. Ez a hitel kérdése. Az Ószövetségben, ha az uzsora szót lefordítjuk magyarra, azt jelenti, hogy a másik ember megmarása, ahogyan a kígyó is megmarja az embert. Érthető, hogy a katolikus egyház ki is mondta a kamatszedés tilalmát, nyilván meg akarták kímélni az embereket az uzsoraszedés szenvedéseitől, kegyetlenségétől. A reformáció idején a kamatszedéssel kapcsolatos állásfoglalás megváltozott. A mai világban talán már nehéz elképzelni, de az régen még úgy volt, hogy mondjuk egy genfi bankár levelet írt a város protestáns lelkipásztorához, hogy megkérdezze tőle, hogy milyen feltételek mellett és milyen mértékben tartja megengedhetőnek a kamatszedést. Egy egyházi embertől! A korai kapitalizmustól kezdve azonban a hitel elfogadottá vált, amit éppen az tett lehetővé, hogy a szóhoz morális tartalom kapcsolódott. A hitelhez akkor még kapcsolódott a bizalom, az adott szó szentsége, a tisztességes üzleti magatartás. Nem vagyok naiv romantikus. A kapzsiság és gazdagodás emberi ösztöne nyilván azokban az időkben sem volt ismeretlen. Mégis van jelentősége annak, hogy akkor az összes hitelhez kapcsolódó kérdés egy keresztény érték- és magatartásrendszer foglalatába illeszkedett, és a kereszténység mércéjének volt alávetve. Ha végigtekintünk most Európa eladósodott országain, akkor azt látjuk, hogy azoknak a hiteleknek, amiktől a mi országaink szenvednek, már semmi közük sincs semmifajta morális elvekhez. Olyan feltételek mellett lehet ma hitelhez jutni, amely veszélyezteti az egyes nemzetek szuverenitását, és a hitelezők arra kényszerítik a kormányokat, hogy azoktól vegyék el a pénzt, akiknek sokkal inkább adni kellene.

 

Nekem az a meggyőződésem, hogy egy keresztény értékrendet képviselő Európa talán nem engedte volna meg, hogy az emberek felelőtlen hitelek felvételével feléljék családjaik jövőjét. Magyarországon nálunk ez egymillió családdal történt meg. Ennyien vannak ma személyes családi csődben. Egy keresztény értékrendet képviselő Európa talán figyelmeztetett volna mindenkit arra, hogy minden egyes euróért előbb vagy utóbb meg kell dolgozni, beleértve azt is, amit hitelként veszünk föl. Egy keresztény értékrendet képviselő Európa talán inkább azoknak adna hitelt, akiken látja, hogy megdolgoznak érte, és meg akarnak dolgozni érte. Egy keresztény értékrendet képviselő, közös Európa talán sohasem engedte volna meg, hogy egész országok süllyedjenek hitelrabszolgaságba. Ez egy komoly kérdés a spanyol nemzet számára. Nem az én dolgom, én Magyarországért viselek felelősséget, de szeretném figyelmeztetni Önöket, hogy Spanyolország nagyon közel van ahhoz a pillanathoz, mikor hitelrabszolgaságba süllyed. És egy országot két fajta módon lehet leigázni: karddal vagy adóssággal, és ezt sosem szabad elfelejtenünk. És végül egy keresztény értékrendet képviselő Európa talán a mai helyett egy olyan politikát szorgalmazna, amely méltányosan osztja el a mai gazdasági válság terheit.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Ha Európában ma egy kormány arra kényszerül, hogy európai szervezetektől vagy éppen világszervezetektől hitelt vegyen föl, akkor olyan intézkedésekre kényszerítik, amelyek miatt a saját választói előtt a kormányok hiteltelenné válnak. A ma követelt irányvonal és a megszorítások hosszú távon sem az embereknek, sem a kormányoknak, sem pedig a hitelezőknek nem érdeke, nem helyes dolog e felé szorítani a nemzeti kormányokat, mert ha a sok visszavágás és megszorítás miatt fölbomlik a rend, megszűnik a társadalmi stabilitás, és bizonytalanná válnak a gazdasági élet keretei, akkor ki fog majd megdolgozni a kölcsönkapott eurókért, hogy vissza lehessen azokat fizetni? Görögország példája nem egy nemzet példája, hanem figyelmeztetés egész Európa számára. Sajnos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, személyes élményként azt kell mondanom, hogy Európában a legsúlyosabb morális válság éppen azoknál a politikai és üzleti vezetőknél tapasztalható, akik a saját rövid távú karrier- és anyagi érdekeik miatt minden más szempontot figyelmen kívül hagynak. Ahogy írva is van: „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal." A morális válság tetten érhető azoknál a vezetőknél is, akik az „együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk," de legalábbis a „holnap nem mi kormányzunk" filozófiáját hangoztatva egész országokat képesek voltak eladósítani. Ez súlyos egyéni felelősséget is fölvet.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Sokan vagyunk Európában, bár lehet, hogy kisebbségben vagyunk, de sokan vagyunk, akiknek az a közös célja, hogy az új Európát ismét a kereszténység sziklaszilárd alapjára tudjuk építeni. Most Magyarországról fogok beszélni két-három perc erejéig. 2010 óta Magyarország ezt az utat járja. Hallhatták: új Alaptörvényt alkottunk, spanyol nyelven is olvasható. Egy lelkes spanyol hazafi lefordította spanyol nyelvre, így találkoztam vele, valószínűleg a könyvtárban elérhető, én is onnan szereztem. Szóval alkottunk egy új alaptörvényt, amelynek az első fejezetét úgy hívják, hogy Nemzeti Hitvallás. Ez az alkotmányunk lényege, szellemi kerete, abroncsa. Az első sora az új magyar alkotmánynak úgy kezdődik, hogy „Isten, áldd meg a magyart!" Ez a himnuszunk első sora is. A magyar alkotmány első szava az Isten. Magyarország egy olyan ország, amelyet az első királyunk, akit Szent Istvánnak hívnak, mintegy ezer évvel ezelőtt, miután egyetlen gyermeke meghalt, és így nem volt utódja, a magyar koronát felajánlotta Szűz Máriának. Úgy tekintünk Magyarországra, mint amely országot az első királyunk Máriának ajánlott föl. Fontos dolog. Nem egy külföldi hatalomnak az oltalmába ajánlotta, és nem egy pénzintézetnek ajánlotta föl, hanem Máriának. Ez visszatükröződik az alkotmányunkban. Azért is fogalmaztunk ilyen alkotmányt, mert úgy gondoltuk, hogy a saját nemzeti identitásunk védelme érdekében szembe kellett szállnunk a keresztény kultúrának, a keresztény civilizációnak és a keresztény értékrendnek a visszaszorítását és aláásását célzó európai politikai és szellemi irányzatokkal és erőkkel. Tudtuk, hogy ebből harc lesz. Úgy, ahogyan ezt az előbb pontosan hallhattuk. A kereszténység erejét aláásni akaró európai erők nagy és jól szervezett európai erők. Komoly tényezők Európában. Ne áltassuk magunkat, jobb szembenézni az igazsággal. De biztos vagyok benne, hogyha nem vállaljuk velük a küzdelmet, akkor lesöpörnek bennünket mind az európai közélet, mind a nemzeti közélet pályájáról. Ezért Magyarország inkább vállalta ezt a küzdelmet. Mi a következő gondolatokat is belefoglaltuk az alkotmányunkba, ezek most idézett mondatok lesznek. „Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki. Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet. Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye. Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét. Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság és a szabadság kiteljesítése. Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó erejét." Erről volt a legnagyobb vita: elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.

 

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Most elérkeztünk egy olyan ponthoz, amelyet talán majd a diskurzusban mélyebben is kibonthatunk, így csak a lényegét említem meg. A keresztények számára a politika nehéz kérdéseket vet föl. Nehéz személyes és nehéz erkölcsi kérdéseket. A politika vad világ. Itt nem könnyű sikeresnek lenni. Összeegyeztetni a sikerességet és a keresztény magatartás normáit ebben a világban különösen nehéz dolog. Talán az egyik legnehezebb kérdés, amit mindenkinek meg kell oldania magában és a keresztény pártoknak a saját programjaikban is, hogy össze kell egyeztetni az igazság képviseletének és a többség megszerzésének a szempontját. A hatalmat, hogyha a választók odaítélték, úgy kell gyakorolni, hogy képviseljük a kereszténység igazságát a politikában, de úgy, hogy közben ismét megkaphassuk a többséget is. Mi nem keresztény politikai kamikazék vagyunk, hanem felelős keresztény vezetők. Ha az igazságunkhoz nem társul politikai többség, akkor hogy fogjuk végrehajtani a programunkat a politikában? Ha azonban megvan a többség, de nem képviseljük az igazságot, akkor minek a többség? Ez egy olyan probléma, amit minden keresztény gyökérzettel rendelkező pártnak és keresztény politikusnak tisztáznia kell magában: hogyan illeszti össze ezeket a szempontokat? Nyilván másképp kell ezt tenni Spanyolországban, másképp Magyarországon, ez sok taktikai elemet is tartalmazó kérdés, de megkerülhetetlen kérdés mindannyiunk számára. Én azt tudom mondani Önöknek, hogy bármilyen nehéz is ez a dolog, mi azt tettük, hogy egy vallásilag inkább közömbös országban - mert Magyarország egy vallásilag sajnos inkább közömbös ország - képesek voltunk egy mélyen keresztény alapozású alkotmányt létrehozni demokratikus politikai közegben. Szerintem a magyar példa - és most nem magunkat akarom dicsérni - minden keresztény politikus számára egy biztatás, hogy lehetséges egy vallásilag közömbös országban demokratikus körülmények között kétharmados parlamenti többséget igénylő, mélyen keresztényi alkotmányt elfogadni. Ez biztatás arra, hogy a keresztény politikának igenis vannak esélyei, győzelmi, alkotói esélyei is vannak a modern európai világban.

 

Ezek után tisztelt Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy arról beszéljek, hogy a mi nemzeti Alaptörvényünk annak ellenére céltáblájává vált a nemzetközi és a magyar baloldal - mi így hívjuk őket - akcióinak, hogy egyébként számos ország alkotmányában szintén szerepel a keresztény értékekre való hivatkozás. Van jó néhány ilyen alkotmány Európában. Mi magyarázza akkor ezeket a rendkívül elvakult és gyűlölet szította akciókat, amiket ki kellett állnunk? Fontosnak tartom, hogy ez most nem panaszkodás a részemről. A magyarok azt szokták mondani, hogy aki fél, az ne menjen az erdőbe. Mi tudtuk, hogy egy ilyen alkotmánynak ez lesz a következménye. Ezért semmi okunk, hogy sajnáltassuk magunkat. Sőt, titokban elárulom, hogy sokan vagyunk Magyarországon, akik kifejezetten élvezik ezt a harcot, motiváltak benne, azt gondolják, hogy ez egy igaz harc, jó harcolni ebben tehát. De mégis egy fontos kérdés, hogy föltegyük, ha vannak más alkotmányok Európában, amelyek kereszténységre utalnak, miért pont a magyar váltotta ki ezt az óriási európai támadást? Tudom, Önöknek megvan a saját gondjuk és bajuk, de ha egyszer tehetik, tanulságos megnézni azt a videofilmet, ami arról készült, ahogyan az európai baloldal Strasbourgban, az Európai Parlamentben egy külön vádülést szervezett a magyar alkotmány megvitatására, hogy elítéljék a magyar alkotmányt. S ez egy óriási vita volt, amin én magam is részt vettem. Nagyon tanulságos, ha van módjuk, tegyék meg. Érdemes megnézni, hogyan zajlik ma a keresztényellenes politika Európában a nyílt színen. Nos, az én véleményem az, hogy a támadásokat egyértelműen annak köszönhettük, hogy a mai főáramú európai politikai gondolkodás képviselői, különösképpen a hatvannyolcas eseményekben szerepet vállaló és jelenleg fontos hatalmi pozíciókat elfoglaló értelmiség nem fogadja el, hogy a kereszténység ismét egyre határozottabb politikai pozíciókat képes fölvenni. Az európai főáram - az ideológiai kategória zavaró ok, ezért most kerülöm a liberális, baloldali meg egyéb kifejezéseket, mert nem tudom, ez ugyanazt jelenti-e itt, ebben az országban, mint nálunk, az én fejemben, hanem inkább azt mondom, hogy -, az európai gondolkodás főárama, domináns áramlata egy világos képpel rendelkezik Európa jövőjéről. Ők azt gondolják, itt az elemzés a kívánsággal összekeveredik, nyilván mi is gyakran esünk ebbe a hibába, ők úgy gondolják objektíven is és szándék szerint is Európa a felé tart, hogy vallásosból vallástalan legyen, nemzetiből nemzetek feletti formációt öltsön, és család helyett az individuum felé haladjon. Ők ezt progressziónak nevezik. Ez ma az uralkodó szellemi áramlat az európai politikában. A mi bűnünk, amit egyébként büszkén vállalunk, az, hogy a XXI. század első évtizedének a végén mertük alkotmányba foglalni azt, hogy a vallás, az egyház, a nemzet és a család nem a múlthoz, hanem a jövőnkhöz is tartozik. Ez az oka annak a gyűlölettől motivált óriási támadásnak, amelyet a magyar alkotmány és a magyar alkotmány megalkotóival szemben Európa-szerte tapasztalhatunk.

 

Mi úgy gondoljuk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a keresztény értékeken alapuló politika a történelem folyamán most ismét meg fogja újítani Európát. Mi hiszünk abban, amit Schuman mondott: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. És úgy gondolkodunk, hogy nekünk, akiket Isten Európa őrállóiként helyezett ebbe a küzdelembe politikusként, az a feladatunk, hogy az elkoptatott, kiüresedett értékeinknek visszaadjuk a mély keresztény erkölcsi jelentéstartalmát, hogy a szolidaritás ne érdekazonosság legyen, hanem a másik személy, a másik ember iránti elkötelezettség, hogy a teremtett világ megóvása politikai program legyen, hogy a munkát végző embernek a megbecsülése olyan erős és mély legyen, hogy mindenki, aki dolgozik, a segédmunkástól az atomfizikusig hivatásként, egyfajta szent hivatásként tekinthessen a saját munkájára. Azért kell dolgoznunk, hogy a hitelezést, amiről beszéltem, ismét két fél egymás iránti bizalma határozza meg. Vissza kell térnünk a bevezető gondolatok utolsó soraihoz. Nem kerülhetjük meg ezt a kérdést. Nyilvánosan ritkán beszélek erről, de a dolog mégiscsak úgy áll, hogyha ezeket a célokat el akarjuk érni, akkor a személyes változás, a személyes elköteleződés, a személyes példa kérdése nem kerülhető meg. Ahhoz, hogy Európát a keresztény értékek jegyében meg tudjuk újítani, ahhoz olyan politikai kultúrára, személyes mentalitásra, viselkedésre, olyan kormányzásra és olyan személyes példaadásra van szükség, amelyet definiál, meghatároz a keresztény tanítás. Idézni fogok természetesen, és azt gondolom, hogy ezt komolyan kell nekünk, európai közéleti embereknek. Amit most mondunk, azt komolyan kell venni, vagyis olyan politikára és olyan vezetőkre van szükség, akiknek a kultúrája arra épül, hogy nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Ha ezt nem tudjuk a magunkévá tenni, sosem lesz többségünk az európai politikában. Ez a legnehezebb a politika világában, de, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem látok más utat a politikában sem, amely ne a kárhozathoz vagy a bukáshoz vezetne. Járjunk hát ezen az úton, kedves Testvéreim!

 

Köszönöm, hogy meghallgattak!

 


 

2012. november 20.

Jeles napra, Születésnapra emlékezik ma Európa sok országa és a Magyar Páneurópa Unió tagsága.

Ma lenne 100 éves a történelem jelentős alakja, „Európa nagy öregje," a Nemzetközi Páneurópa Unió fáradhatatlan, hitben erős, szellemiségben gazdag, fejlett igazságérzetű, bölcs személyisége.

Habsburg Károly főherceg és Zita Maria Adelgunde pármai Bourbon hercegnő házasságából 1912 november 20.-án született Alsó-Ausztriában a Reichenaui Wortholz villában.

A keresztségben kapott teljes neve: József, Ottó, Robert, Mária, Antal, Károly, Miksa, Henrik, Sixtus, Xavér, René, Lajos, Gaetano, Piusz, Ignác.

Gyermekkorában mély vallásos, sokoldalú neveltetésben részesült, és az Általa is átélt, a kor történelemformáló eseményeit, mindvégig hordozta élettarsolyában.

Mély eseményként élte meg keresztapja I. Ferenc József császár 1916 november 30.-i temetését, ahol szülei oldalán kísérte sírjához a Monarchia uralkodóját, aki 68 évi uralkodásával a birodalom jelképé vált.

A nép már akkor, az I világháború és az öreg uralkodó fölött érzett gyászában a gyermek Ottó személyét, a jövő újrakezdésének szimbólumaként emlegette.

Jelen volt Apja, Habsburg Károly főherceg I. Károly néven Ausztria császárává, majd 1916. december 27.-én IV. Károly néven, Magyarország apostoli királyává történt koronázási ünnepségsorozatán.

Megérintették apja Károly császár belpolitikai erőfeszítései, a Monarchia demokratizálására és modernizálására tett lépései, valamint a tagállamok egyre erőteljesebben megjelenő függetlenségi törekvései.

Gyermeki ésszel érzékelte és Anyja, valamint tanítói segítségével értelmezte a Monarchia szétesését, Apja Károly császár által gondosan felépített jogos, méltányos és eredményes feladatmegoldások porba hullását.

Hétévesen érte az Osztrák Nemzetgyűlés, a Nationalrat 1919 április 3-i határozata, mely a nemesség eltörlését és a Habsburg-Lotharingiai háznak Ausztriából való kiutasítását, valamint vagyonának elkobzását rendelte el.

A családdal együtt elhagyni kényszerült szülőföldjét Ausztriát, és Svájcba,   Anyja Zita királyné genfi tó melletti Rorshachi családi birtokán a Villa Wartegg-be, majd a Vierwaldstatti tó partján fekvő Hertensteinbe, később -  Apja Ausztria császára, Magyarország, Csehország, Horvátország királya 1922 április 2.-án bekövetkezett haláláig - Madeira szigetén, mint  száműzetésük első stációján   nevelkedik., ahol  osztrák és magyar tanterv szerint  gondoskodtak oktatásáról, neveltetéséről.

A nagy nélkülözésben élő család XIII. Alfonz Spanyolország királya segítségével Cádiz-ba, majd Madridba vándorol, végül az észak spanyolországi Algorta után egy baszk földi kis halászfaluban Lequetió- ban telepedtek le.  A Lequetiói évek alatt - a tanulás évei voltak a legfontosabbak számára. Zita királyné szerint „Ottó neveltetése nem szolgálhat más érdekeket, mint felelősséget Ausztria és Magyarország népei iránt." Ezért a tanárokat ugyanolyan gondossággal  választották ki, mint a tananyagot. Habsburg Ottó a kötelességteljesítés mintaképe volt tanulmányai alatt, aki nagy odaadással tanulta a magyar nyelvet és irodalmat, valamint a magyar történelmet.  Rajongott Petőfiért és tisztelettel emlékezett meg Rákócziról, Széchenyiről.

Tanárai között volt- többek között - Dr. Bánhegyi József Jób és Weber Jácint magyar bencés pap, a Pannonhalmi Szent Benedek Rend tagjai magyar és történelem tanárok, akik így emlékezetek az együtt töltött tanórákra: „Habsburg Ottó nyílt, meleg tekintetű. Hullámos, dús sötétgesztenye barna haj borult magas homlokára, ovális arca üde tónusú, kedélye derűs, szelleme élénk, értelme fogékony, érdeklődése sokoldalú. Könnyen tanulta az idegen nyelveket, serdülő korában már magyarul, németül, franciául, spanyolul beszél, de a baszkokkal is anyanyelvükön tudott társalogni és a horvát nyelv tanulásába is bele kezdett. Szerette az irodalmat, történelmet, földrajzot és érdekelték a természettudományok Tanulószobájának íróasztala fölött a falon az Osztrák-Magyar Monarchia térképe függött. Ágya fölött atyjának IV. Károly királynak fényképe a halottas ágyon.  Fáradhatatlanul figyelt az előadásokon, s ha problémái támadtak, nyomban föltárta őket, szeretett mindenben tisztán látni.

A Himnuszt, a Szózatot és a Nemzeti Dalt betéve tudta. Arany János Toldija volt egyik legkedvesebb olvasmánya. Fejlett valóságérzékéhez közelebb álltak a realista művek, mint a romantikus hangvételűek. Fogalmazásai tárgyilagosak, szabatosak, kerülte a bőbeszédűséget. A sport valamennyi ága érdekelte. Sokat úszott a tengerben, vitorlázott, evezett, de legszívesebben kerékpározott, lovagolt, teniszezett, horgászott és rákászott.

Érettségizőként apja IV. Károly jellegzetes arcvonásait és bajuszát viselte. Magyar érettségi írásbelijét „Nemzeti mondakincsünk Arany János epikájában" címmel írta. „ A dolgozat világos, zárt szerkezetű, logikusan taglalt fejtegetéseiben kiemelt minden lényegeset és jellemzőt, hatásosan domborította ki Arany János epikájának bármely korban időszerűen ható erkölcsi és esztétikai tényezőit. „  Ottót, a tanítványt így jellemezték: Sokoldalú tudású, szelleme élénk, ítéleteiben önálló, kivételes nyelvtalentum, jó szívű, szociális gondolkodású.

1929-35-ig a belgiumi Leuven-i Katolikus Egyetem hallgatója  Othon Duc de Bar  ( Ottó, Bar hercege ) névvel, ahol enciklopédikus jogi ismereteket, filozófiát, diplomácia történetet, kémiát és biológiát tanul.

Tanulmányait „La plus grande distiuction" minősítéssel és a professzorok jókívánságaival fejezte be.  1935-ben megszerzi a politika és társadalomtudományok doktora címet. Egyetemi évei alatt az európai föderáció híveként nagy hévvel és alapossággal dolgozik Tirol és Ausztria érdekeiért.   Tevékenységéért 1931.december 6.-án Ampass község (Tirol) díszpolgárává választja.  A száműzött trónörökös díszpolgárrá választása nyílt szembeszegülés volt a Habsburg törvénnyel, mivel a díszpolgársággal együtt jár a községben való letelepedés joga is.  Keresztény lelkiismerete, világnézete, és az a tudat határozza meg minden tettét, hogy történelmi eredetű, másnak át nem adható felelősség terheli Európa népeiért. Első nagy politikai és világnézeti ellenfele a nemzetiszocializmus, ezért 1933-tól harcol a hitlerizmus ellen. A Mein Kampf-ról azt mondta, az a könyv olyan rosszul van megírva, hogy találóbb lett volna azt a címet adni neki „küzdelem a német nyelv ellen." Hitler úgy vélte, hogy Habsburg Ottó a nemzetiszocializmus ellenes népfront gyűjtőpontja lehet. Amikor 1938 március 12. én Hitler csapatai bevonultak Ausztriába Habsburg Ottó a Petit Parisien napilapban felhívást tett közzé, melyben felszólítja a világ népeit, hogy ne tűrjék ellenállás nélkül Ausztria annektálását. „ Az elnyomott osztrák nép nevében minden olyan nép lelkiismeretéhez szólok, amelyek szemében nem puszta szó a szabadság, béke, és az igazság. Felhívom őket, segítsék az osztrák nép függetlensége és szabadsága visszanyerésének tántoríthatatlan akaratában is. „

E felhívás alapján az Osztrák Igazságügyi Minisztérium körözést rendelt el Habsburg Ottó trónörökös ellen és hazaárulás bűntette miatt elfogatóparancsot adott ki. A hazaárulás ténye abban állt, hogy a trónörökös külföldi hatalmakat szólított fel a Német Birodalommal és Ausztriával szembeni beavatkozásra. Hitler pedig személyes elfogatóparancsot adott ki ellene.

Közben a fiatal, sokoldalú politikus Párizsban a legitimisták egy csoportjával kiadja az „Österreichische Post" című lapot, melyben olyan személyiségek írnak cikkeket, mint pl.. Dr. Richard Coudenhove Kalergi, a Páneurópa eszme atyja. Kalergi segítségével Habsburg Ottó megalakítja az" Osztrákokat Segélyező Társságot", és adományokat gyűjt az elnyomásban élő osztrák nép megsegítésére.  A Gestapo erőteljes nyomozást folytat a trónörökös ellen, - aki ennek ismeretében bizalmasai körében levelezései során „M. Senancourt" fedőnevet használ, - és megpróbálja elrabolni őt. Elfogói elől Belgiumba menekül. 1940 május 10.-én a német Luftwaffe Brüsszelt bombázta. Rudolf Hess a Führer helyettese a Belgiumba bevonuló csapatoknak parancsba adta, hogy Habsburg Ottó letartóztatása esetén minden további eljárás nélkül, azonnal lőjék agyon. Habsburg Ottó szerepelt az ún. Wiesbadeni listán is, amikor 1941 június 16.-án a franciák fegyverszünetet kértek Németországtól. A kapitulációról folytatott tárgyaláson átadták a franciáknak annak a 76 személynek a listáját, akiket azonnal le kell tartóztatni és ki kell adni Németországnak.

Habsburg Ottó, Franklin D. Roosevelt elnök segítségével 1940-ben az USA-ban talált menedéket.  Az elnökkel való találkozás során Habsburg Ottó kifejtette, hogy a trianoni békeszerződés miért volt Magyarországra nézve igazságtalan és értelmetlen büntetés.  Ezért Trianon revíziójának magyar követelése szerinte nem sovinizmus. Az Elnök ígéretét kérte, hogy az USA sohasem fogja elismerni Ausztria annektálását, és ragaszkodik Ausztria függetlenségéhez.  Síkraszállt a közép-európai népek háború utáni föderációja mellett és hangsúlyozta, hogy csakis a népek rendelkezhetnek szabadon választott államformájukkal. Száműzetésében keresztül utazta az Államokat, igyekezett meggyőzni az amerikai népet és vezetőit a közép-európai államok föderációjáról, mivel csak az Unió védheti meg a kis államokat Hitler agressziójától. Washingtonban a volt Osztrák-Magyar Monarchia népeinek érdekvédelmére különös hangsúlyt fektetett - elnyerve ezzel az amerikai közélet szimpátiáját.  1942 után nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megakadályozza a németek kiűzetését a Szudéta vidékről és Európa keleti területeiről. Szülőhazájáról, Ausztria érdekeinek védelméről nem mond le. Fáradhatatlanul kezdeményezi, hogy az USA-ban rendezzenek minden év július 25-én „Ausztria Nap"-ot, emlékezve, hogy Dollfuss kancellárt Bécsben e napon gyilkolták meg a nácik. Elérte, hogy az USA 15 államában hivatalos emléknappá nyilvánították e dátumot. Elérte azt is, hogy az USA Postaügyi Minisztérium felvette Ausztriát a Hitler által elfoglalt országokról kiadott bélyegsorozatba. 1944. júliusában Richard Coudenhove Kalergi gróffal közösen kidolgoznak Dél-Tirol tárgyában egy memorandumot az ott élő népcsoportok népszavazása és jogainak érvényesítése érdekében. A térség önrendelkezéséért tárgyal Roosevelt elnökkel és W. Churchill brit miniszterelnökkel, egyben segítségüket kéri. Kalergi gróffal segélyszállítmányokat szervez Ausztria számára „American Relief for Austria" címmel. Habsburg Ottó emigrációs programja: kiállás a valódi szabadság, a társadalmi igazságosság, az állampolgárok belső békéje és törvény előtti egyenlősége mellett.  A II. világháború után rövid ideig Ausztriában tartózkodik, majd egyre erősödő népszerűsége miatt 1946 január 21.-én kiutasítják az országból. Franciaországba, majd Spanyolországba hívja a Páneurópa mozgalom munkája. Kalergi gróf 1972 július 22-i halálát követően 1973 május 12.-én Strasbourgban a Nemzetközi Páneurópa Unió elvi nyilatkozatot tett. Ebben kiáll az európai konföderáció mihamarabbi megvalósítása, mint földrészünk politikai egyesülése felé tett első lépés mellett. A nyilatkozatot a Közgyűlés az Alapszabállyal együtt jóváhagyta. Ezt követően Habsburg Ottót Georges Pompidou francia államelnök javaslatára megválasztották a Nemzetközi Páneurópai unió elnökévé.

Munkája során felismerve az európai változások tényét és kedvező irányát - újrafogalmazta a Páneurópa mozgalom célját és három alapvető pillérre támaszkodott: európaiság, kereszténység, konzervativizmus, mely utóbbi a mély történelmi gyökerekre és az egészséges jövőbe tekintésre utal. Célként jelölte meg a Páneurópa eszme és határainak európai értelemben vett kiterjesztését „Páneurópa az Atlanti Óceántól az Uralig" mondatával.  A mozgalom szellemi alapjául a megbékélést, a széles körű demokratizálódást, az országhatárok jelentőségének átértékelését és a nagyobb dimenziókban való gondolkodást tekinti. Irányítása alatt a Páneurópa Unió valamennyi európai országban intenzív elit civilszervezetté alakult.

Ezt segítő híres mondatában így fogalmazott: „Ki kell vinni a mozgalmat az elit szalonokból az utcára." Azaz, legyen minél több aktivistája, megértője és követője a közös európai gondolatnak. A következetes nemzetközi munkát - siker koronázta, hiszen 1979-ben Strasbourgban összeült és megkezdte munkáját a demokratikusan választott Európa Parlament. Így a Páneurópa Mozgalom híddá vált az európai nemzetek és az Európa Parlament között.

Habsburg Ottó- a bajor nép bizalma és választása révén Európa-parlamenti képviselőként szolgálta az európai kereszténydemokratákat (EVP), mely frakciójának szóvivője lett. A Külpolitikai és Biztonsági Bizottságban a Magyar Delegáció alelnökeként, a Jogi Bizottság tagjaként Habsburg Ottó kijelentette: „Páneurópa egész Európát jelenti, és ezért földrészünk nem állhat meg a Jaltai határoknál."

1989 augusztus 19.-én a fővédnökségével tartott soproni „Páneurópa piknik" fényesen igazolta a világ előtt a Páneurópa eszme igazát. Néhány hónappal később - november 9.-én ledőlt a „berlini fal".

Európai módon győzött a Páneurópa eszmeiség.

Habsburg Ottó fiatalokat is lenyűgöző energiával, erőteljes munkát végzett Magyarország jobb megismeréséért, a demokratikus törekvések és eredmények európai, nemzetközi elismeréséért, az európai integráció politikai és gazdasági céljainak kidolgozása révén pedig hazánk Európai Unióhoz való csatlakozásának elősegítéséért. Befolyással bírt a nemzet felemelkedését szolgáló célok nemzetközi elfogadtatása és támogatása érdekében, s jó szívvel, fiatalos lendülettel járta az országot ismerkedve a magyar nép és a magyarországi nemzetiségek életével. Felelősségtudattól és munkaszeretettől vezérelt dinamizmusa sokunkat magával ragadott. Alázattal, eltökéltséggel tette a dolgát. Építette a közös Európát.

Habsburg Ottó kivételes személyisége, példamutatása, lojalitása, határozottsága, ésszerűen rugalmas gondolatai, és a magyar nemzetet segítő cselekedetei - erkölcsi értéket és optimizmust kell, hogy adjanak számunkra.

Isten Áldását kérem, hogy példamutató életéből merítve a Páneurópa Mozgalom szolgálhassa Magyarország felemelkedését

.                                                                                  Dr. Csepregi Csaba

a Magyar Páneurópa Unió elnökségének tagja.

 


 

2012. október 16 :  Élelmezési  Világnap

 

Jeles napot köszönthetünk, melyre kettős megemlékezés jut:

  • 67 évvel ezelőtt a kanadai Quebeckben megalakult az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete a F.A.O. ( Food and Agriculture Organization of the United Nations), mely Római székhelyén aktívan és felelősségteljesen szervezi, irányítja a világ élelmezési problémáinak megoldását. Cselekedetét hűen tükrözi jelszava: Fiat Panis! = Legyen kenyér!
  • 33 évvel ezelőtt pedig a F.A.O. római székhelyén  - Dr. Romány Pál akkori mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter javaslatára - a Szervezet október 16.-át Élelmezési Világnappá nyilvánította.

E napon az ünnep azonban korántsem felhőtlen felszabadult vigalom. Nem más, mint az emberiség élelmezésének javítására vállalt feladatok számvetése, egyeztetése, a jelenlegi helyzet értékelése és a változatlan célként megfogalmazottak érdekében új feladatok meghatározása.

E napon állam és kormányfők, tudósok, politikusok és szakemberek egyaránt arról egyeztetik felelősen gondolataikat: miként lehetne javítani a lehetőségek, a környezetvédelmi, a globális éghajlatváltozás  szempontjainak  érvényesítésével  a fajlagos hozamokat, milyen  termelési és elosztási  módszerrel, milyen mértékben lehetne csökkenteni a világ egyes térségeiben kialakult éhezést, s milyen feladatokat igényel a szegénység elleni harc.

A mai világnap célja: felhívni a világ figyelmét jelenkori történelmünket nyomasztó szegénység és éhezés gyorsított ütemű  fékezésére, felszámolására.

Hiszen szomorú, aktuális tény:  1988 -2000 között 840 millió alultáplált ember élt, közülük 799 millióan a fejlődő országokban. Megdöbbentő, hogy mára már 1.4 milliárd ember éhezik, és 1 milliárd ember alultáplált a világban,   naponta  pedig cca 250.000 ember hal meg az éhezés és az alultápláltság miatt.  Az afrikai  Szahel övezetben ( Szahara D-i része ) ma több mint 18 millió ember küzd komoly élelmiszerhiánnyal, s ennek okaként az ott született gyermekek közül minden 7.  az ötéves életkora előtt meghal.

Egyoldalúan étkezik  a világban cca 2 milliárd ember, akik vitamin és mikroelem hiányban szenvednek. Táplálékuk fehérje szénhidráttartalma, kalória értéke olyan alacsony, hogy egészségük krónikus veszélynek van kitéve. Közülük 200 millió gyermeknek azért vannak látás panaszai, mert krónikusan alultápláltak és nem jutnak elegendő A vitaminhoz.

Súlyosbítja  mindezt, hogy évente:

  • cca 3 milliárd  ember  betegszik meg a fertőzött ivóvíz miatt
  • cca 3 millió ember veszíti életét amiatt, hogy kénytelen egészségre ártalmas vízzel oltani szomját
  • cca 25 millió ember hagyja el otthonát a víz hiánya miatt,

hogy a világ népességének fele él olyan körülmények között, ahol lakhelyén sem vezetékes víz, sem csatornahálózat nincs,  napjainkban  26 ország 232 millió lakosának esélye sincs a szükséges mennyiségű és minőségű ivóvíz igénybevételére.

Hazánk is érintett az alultápláltság  súlyos  kérdésében, hiszen cca 100-120.000 honfitársunk  naponta nem jut elegendő élelmiszerhez.

A világ népesség szaporodási ütemét  figyelembe véve - a FAO és az OECD által készített prognózis szerint -  holnapra már 200.000  fővel többen leszünk és  2050-re várhatóan 9.1 milliárd ember él majd a Földön.

Így  cca 70 %-al több élelmiszerre lesz szükség,  30 %-al növekszik a világ öntözővíz szükséglete, 70 %-al több víz kell az urbanizáció miatt a városok ivóvízellátásának  biztosítására.

Ha sürgősen nem cselekszik a világ, akkor a globális felmelegedés, az elsivatagosodás, a növekvő urbanizáció, valamint a megnövekedett  élelmiszertermelés vízigényének hatására 48 országban állhat elő súlyos vízhiány.

Vagyis, mindegyikünk a mezőgazdaságra van utalva,  mely ágazatban  növelni kell a mezőgazdasági termelés hatékonyságát, hiszen egyre több lesz a vásárló az élelmiszerboltokban, piacokon.

Ugyanakkor látni kell:

  • a világ egy főre jutó szántó területe  napjainkra 50 %-al csökkent.
  • az élelmiszer és az energia,  azonos erőforrásokért versengenek.
  • változik a klíma, egyre kevesebb öntözővíz áll a mezőgazdaság rendelkezésére
  • változik a fajlagos élelmiszertermelési-ellátási mutató nagysága ( míg 1960-ban  az USA-ban  egy farmer 26 embert látott el élelmiszerrel, napjainkban ez a szám eléri a 160 főt )

A világ élelmiszer ellátásához a termelőknek annyi élelmiszert kell előállítaniuk a következő 40 évben, amennyit az elmúlt 100 évben összesen termeltek a világban.

A termelőknek felül kell kerekedniük az extrém időjárási,  technológiai és pénzügyi kihívásokon, miközben 10.000 különböző rovarral, 30.000 különböző gyomnövénnyel,  és 100.000 különböző  gombabetegséggel kell megküzdeniük.

A F.A.O. kidolgozta Cselekvési Tervét, a népesedés, az agrárpolitika, a környezetvédelem, a mezőgazdasági kutatás, a beruházás, a kereskedelem és a segélyezés lehetséges megoldásaira. Megalkotta a Világélelmezési Programot, és folyamatos akciót kezdeményez a „Szabadulás az éhségtől" címmel.  Az éhezés megszüntetésére, az élelmezési szint javítására, szerte a világban gazdálkodási programok készülnek.  Megfigyelhető, hogy a legnagyobb tőkés trösztök, konszernek pl. Cibak, Bayer CropScience, megvásárolták a jelentősebb genetikai intézeteket.  A Shell hatalmas gyógyfű készleteket vásárolt.  Japán és Kína zöldenergia tervet készített, melyben felülvizsgálják országaik mezőgazdasági technológiáját és generális fejlesztést hajtottak végre.  Komplex energia-gazdálkodási programok készülnek az USA-ban és az EU-ban , pl. a szénhidrogének pótlására új biotechnológiai eljárásokat vezetnek be új , emberi egészségre nem ártalmas  hozamfokozó anyagokat állítanak termelésbe.  Kidolgozták a cellulóz tartalmú melléktermékek enzimes kezelését. A biokémia, a mikrobiológia és a műszaki tudományok együttes segítségével a tudomány arra törekszik, hogy a mikroorganizmusokat, a tenyésztett növényi sejteket beépítse a termelési technológiákba.

Mindezek sok tekintetben forradalmasítják a fejlett országok mezőgazdasági termelését. Az öko-gazdálkodás meghonosításával kapcsolatos projektek átlagosan 80 %-os hozamnövekedéssel számolnak azáltal, hogy természetes eljárásokat alkalmaznak a Föld termőképességének fokozására és a kártevők elleni védekezésre.  A Föld eltartó képességének korlátolt volta a népesség, a mezőgazdasági alapanyag termelés és kapacitás egyenlőtlen megoszlása égető szükségességként veti fel a természet rejtett diverzitásának kihasználását.

Hazánkban a Magyar Tudományos Akadémia Élelmiszerbiztonsági Stratégiai Programot készített, mely 10-15 évre előretekintve fogalmazza meg a legfontosabb teendőket és a kibontakozás lehetőségét.  Magyarország  is részt vesz -  nyolc európai országgal együttesen - a Globális Élelmiszertermelés ( Global Groving ) kampányban, mellyel az afrikai mezőgazdaság fenntartható átalakítását támogatja.

A F.A.O.  felismerte, hogy az Élelmezési Világnap valamennyi  országban olyan fórum, amelyen az ott  elmondottak messzire hangzanak, és ezért a világnapok témaválasztását a prioritásokkal összhangban kell hozni.

A mai világnap központi témája:

Agricultural cooperative   -   key to feeding the world

„  mezőgazdasági szövetkezetek -  kulcs a világ élelmezéséhez"

Úgy vélem, hogy  a minden eredményességre jogot formáló segélyezési stratégia fontos célkitűzése: mozgósítson a szövetkezésre, hogy a közös cselekvés eredménye hozzásegítse az élőkörnyezet fejlődését, a termelők életének jobbítását, és  az adott ország gazdaságának működésbe hozását. E célt  szolgálja a mai nap a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban tartandó Élelmezési Világnap  központi ünnepsége, melynek  keretében  neves szakemberek és politikusok elemzik a  „Mezőgazdasági  szövetkezetek és az élelmiszerbiztonság" témakörét.

Az Élelmezési Világnap célkitűzéseihez felkészülten, segítőkészen társul a Magyar Páneurópa Unió  is szakembereivel és karitatív adományaival.

Vallom, hogy az éhség ellen vívott harc olyan vállalás, mely a tudás átadásán, a felebaráti szereteten és a jó erkölcsön alapszik. Itt is fontos a jó erkölcs alapelve:  - jót tenni! Hiszen az erkölcsi jó - méltó az emberhez.

E fontos feladatban közreműködni - valamennyiünk számára  -  megtisztelő kötelesség.

Dr. Csepregi  Csaba

a Magyar Páneurópa Unió országos elnökség tagja








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!